Nehéz szavakba önteni, mit is nyújtott az idei edzőtábor számomra. Több mint 140-en vettünk részt, versenyzők és családok egyaránt. Egyszerre körülbelül 80 ember edzett együtt – és mégis olyan volt a hangulat, mintha egy nagy család lennénk. Ez mindig hatalmas élmény számomra.
Ami külön öröm volt: látni, ahogy a különböző klubok, sőt, országok sportolói teljesen természetesen találtak közös hangot. Nagyon jó érzés, hogy nem számít, ki honnan jött, csak az, hogy együtt vagyunk, együtt edzünk, és együtt élünk meg felejthetetlen pillanatokat. Büszke vagyok rá, hogy bár a Sasok táboraként indult ez az egész, az évek alatt olyan nyitott közeggé vált, ahol bárki megtalálhatja a helyét – legyen válogatott versenyző, régi visszajáró barát vagy egy teljesen új érdeklődő.
Az egyik legmeghatározóbb élményem idén, amikor edzés után többen maradtatok még, gyakoroltatok, kérdeztétek a rangidős mestereket. Ez a fajta fejlődni akarás nekem mindig óriási motiváció. Sokszor a szabadidőtökben is gyakoroltatok, és senki sem fáradt bele – se a mozgásba, se a tudás átadásába.
Ezen kívül ott voltak a közös pillanatok edzésen kívül is: strandolások, röpi- és kosármeccsek, pingpongcsaták, esti beszélgetések a faházak előtt. Ezek azok az emlékek, amik szerintem legalább annyira fontosak, mint maguk az edzések. Ahogy mindig mondom: gyűjtsünk életre szóló élményeket. A mai napig felidézünk történeteket a régi táborokból – remélem, ti is így lesztek ezzel, amikor évekkel később visszagondoltok a mostanira.
A rengeteg pozitív visszajelzés nagyon sokat jelentett nekem, és újra megerősített abban, hogy van értelme folytatni azt, amit csinálok. Ez a tábor számomra is feltöltődés volt, és már most tele vagyok ötletekkel a jövő évre.
Ezért csak annyit mondhatok: jövőre találkozunk, és ígérem, hogy még egy szinttel feljebb tesszük a lécet. 
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és hozzátett a tábor hangulatához – nélkületek nem lenne ugyanaz.
– Gábor mester
